Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-13 / 41. szám

(2) 41. szám.

nagybánya és vidéke

1901. október 13.

hatóságot, hogy a pénzügyminiszteri rendelet tartalmá- rak a hatóság területén a legszélesebb körben leendő közzététele iránt megfelelően intézkedjék.

Rendelet. Az osztr. értékű . 10 forintos bankjegyek beváltása és bevonása tárgyában. Az osztrákmagyar bank a jelenleg forgalomban levő. 1880 évi május hó 1-ről keltezett ausztriai értékű 10 forintos bankjegyeket behívja és bevonja. — Az oszt.-magv. bank alapszabályainak 1899. évi XXXVII. t.-cz. 89. ezikke alapján, a m. kir. kormány és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya, az osztrák-magyar bank főtanácsával egyetértőleg elhatározták, hogy a bevonás az osztr.-magy. bank mellékelt hirdetményében foglalt határozmányok szerint történjék. — Budapesten, 1901. évi szept. hó 2-án.

Hirdetmény. Az osztr.-magy. bank 1880. évi május hó 1-ről kéltezett o. é. 10 frtos bankjegyeinek bevonása tárgyában. A jelenleg forgalomban lévő 1880. évi május hó 1-ről keltezett ausztria értékű 10 frtos bankjegyek behivatnak és bevonatnak. — E tekintetben a m. kir. kormány és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok császári, királyi kormánya az osztr.-magy. bank fő tanácsával egyetértőleg a következőket állapították meg. 1. A jelenleg forgalomban levő 1880. évi május hó 1 - érői keltezett ausztriai értékű 10 frtos bankjegyeket az osztr.-magy. bank fő és fiók intézetei 1903. évi febr. hó 28-ig fizetéskép és átváltás végett fogadják el. — 2. 1903. évi márczius hó 1-től augásztus hó 31-ig ezeket a bankjegyek az osztr.-magy. bank budapesti és bécsi főintézetei ugyan még fizetéskép és átváltás végett, a többi bankintézetek azonban már csak átváltás végett fogadják el. 3. 1903. évi szeptember hó 1-től kezdve a behívott 1880. évi május hó 1-ről keltezett ausztriai értékű 10 frtos bankjegyek az osztr.-magy. bank többé fizetéskép nem fogadja el, úgy, hogy 1903. évi augusztus hó 31-én a bankjegyek bevonásának utálsó határideje lejár. — Ettől az időponttól kezdve a behívott bankjegyeket már csak az osztrák-magyar bank budap. I és bécsi főintézetei átváltás végett fogadják el. — A * fiókintézetek 1903. évi szeptember hó 1-től kezdve ily bankjegyeket csakis külön kérelemre az osztrákmagyar bank főtanácsának engedélye folytán téritik meg. — Ezen engedély kieszközlése végett a megtérítendő jegyek a fiókintézeteknél jegyzékkel nyújtandók be. 1903. évi augusztus hó 31-ike után az osztrákmagyar bank többé nem köteles, alapszabályok 89. ezikke, a behívott 1880. évi május hó 1-érői keltezett ausztriai értékű 10 frtos bankjegyeket beváltani vagy felcserélni.

Heti krónika.

Szent István tornyáról sötéten lengett a gyászlobogó. Az őszi szél lassú méltósággal himbálta az óriás posztó darabot, nemsokára társai is akadtak a szomorú jelvénynek s a városra néma, gyászos hangulat nehezedett.

Galambősz aggastyánok, kik görnyedve czammognak az idők súlya alatt sokat tudnak nekünk mesélni azokról az időkről. Mikor a dicsőségnek oly diestelen vége lelt, mikor a rémhírre az egész nemzetnek szivébe nyilallott, mikor megmenekült az az égj és odaveszett az a tizenhárom.

Két napig viseltük a gyászt, aztán nótázás, kocsikázás, ulczai lárma következett ismét.

Vonulnak a rekruták. Egy-két kupicza pálinkával elbúcsúznak a czibil élettől, öreg-emberek, aggódóanyák s piros pozsgás hajadonok integetnek a vasútnál búcsút a keszkenővel s közbe-közbe letörlik vele könnyeiket.

»Ti nagybányi lányok Isten veletek ! Három évig nem beszélek veletek.« Kihallatszik a vasúti kocsikból a nóta. Akad azért nyúl szivü legény, aki kimászik a kocsi ablakán s még egyszer próbál megszökni, de a harczias társak nem engedik.

Hajdanában, úgy száz év előtt még igy szólott a verbunkos dal:

»Beállottam katonának Ferencz császár huszárjának,

Tíz esztendő nem a világ,

Enyim lesz a legszebb virág.«

Azóta más idők járnak, ma már három év is olyan nagyon sok. Mintha az egész élettől, az egész világtól ell kellene búcsúzni.

De a katonai reglama nem ismer tréfát, bár mily nehéz a szerelmes szívnek elszakadni, a vonat fütyül s viszi az emberanyagot a miskolezi kaszárnyába, Vájjon mikor fogja szállítania nagybányaiba?

Ha az idő nem volna oly borús, azzal vigasztalnék magunkat, hogy itt a szüret, a tanács Teréz napra meghirdette, hogy be lehet hozni a hegylevét a pin- ezébe, de vizben, sárban, csatakosan kinek volna kedve neki állani a szőlőtőkének.

Az eredmény, úgy hisszük, nem lesz rossz, jó bort. és sokat raktárolhatunk el télire s vidám szüret után vidám farsang szokott következni.

Talán Teréziára kisüt majd a nap is s »újra daltól hangzik a hegyek vidéke.«

Őszintén óhajtom, reményeiben ne csalódjék senki, arról pedig hogy a szőlőt az idén nem kell a stomp alá tenni előre is biztosítja a gazdákat

a krónikás.

Különfélék.

Eljegyzés. Szabó Lajos ev. ref. lelkész, ki még pár hétig Nagybányán mint segédlelkész működik, e hó 10-én jegyezte el özv. Meder Fernczné leányát Bertát, az eljegyzés családi és rokoni körben történt.

Uj körorvos. Felsőbányán a Kollár Lajos dr. eltávozása következtében megürült körorvosi állásra dr. Sziklaváry Zoltánt választották meg.

Kitüntetés. -Szombati Mihályné szül. Tót Esztert, ki a Vig, Vass és Torday csaladoknál több mint negyven éven át hűségesen szolgált, a miniszter elnök szolgálati disz éremmel tüntette ki. Szolgáljon ez buzdításul és nemes például mindazoknak, a kiket illet.

Választások a vármegyén. A f. hó 10 én tartott vármegyei közgyűlésen központi főszolgabíróvá egyhangúlag Gönvey István t. főjegyző, első aljegyzőt választották meg I. aljegyző Nagy Sándor, II-ik Péchv Péter, Ill-ik Mangu Béla, IV. Kozma Gergely lelt s uj (ötödik) aljegyzőnek Bay Miklós közigazgatási gyakornokot választották be.

Gyászhir. A magyar nőnevelés egy kitűnő, hivatott apostola hunyt el f. hó 5. Budapesten Sárospataki Pataky Irma személyében, a megboldogult az országos hirii győri állami tanitónőképző intézetnek igazgatója, a győrvidéki tanítóegyesületnek disztagja, a Mária

szabadságharezunkat. A nemzet különben is kifáradt az egyéves harezban s Temesvárnál kihullott kezéből a fegyver. Lényegtelen az, hogy árulás volt-e Világosnál vagy nem ? A baj az volt, hogy a nemzet kimerült s különben sem birt volna az orosz hatalommal. A világosi, minden feltételek kikötése nélkül való fegyverletétel megbocsáthatatlan politikai mulasztás, sőt bűn volt a nemzet ellen.

Az a hatalom, mely különösen a mohácsi vész óta leigázásunkra tört, most idegen segélylyel s árulással elérte czélját. Ha Görgey Arthur nem volt áruló, tagadhatatlan, hogy azok voltak a nemzetiségek.

A harezban kimerült ország a hatalom kezébe jutott. A politikai bölcsesség azt parancsolta volna, hogy ezt a nemzetet a politika békés eszközeivel, nem erőszakkal, terelje a hatalom kedvencz célja az egységes, német hegemoniáju birodalom felé. De szerencsénkre Ausztria államférfiaiban nem volt meg az a bölcsesség s igy történt, történhetett 1849. okt. 6-án s később — a mindnyájatok előtt ősmert — szomorú események sorozata. Nemzetünkre nézve elő nyösebb volt, hogy úgy történt, a mint történt. Mert az elnyomott nemzet vértanúi sírjánál, azok dicső tetteire, méltatlan halálára gondolva csak hazafiságát, kitartását erősítette s erőt merített példájukból a tovább való küzdelemre.

A hatalom nem is gondolkozott azon, mit tevő legyen a fogoly magyar tábornokokkal, hiszen nem tagadhatta meg magát, a hatalom, melynek előző birtokosai idejében rendezték a pozsonyi vértörvényszéket s Caraffa eperjesii szonyatos kínzásait, nem látta be, hogy a lelket, az eszmét nem lehet megölni. Tudhatták volna a történelem tanulmányozásából a régi osztrák rendszer államférfiak hogy a haza s szabadságszeretet oly mélyen gyökerezett a magyar ember szivében ezer év óla, hogy nem lehet kiirtani onnan. Az 1849-től 1867-ig terjedő 18 éves absolut korszak alatt nem tudták megerősíteni rendszerüket. Megbukott örökre a Magyarországot Ausztriába olvasztani akaró politika. A bécsi kéz, mióta magyar hatalomra jutott, nem telt le kedvencz tervéről, hogy a földrajzilag össze nem tartozó és sokféle nemzetiségű országokból egységes, absolut, osztrák birodalmat alkosson.

Ezért volt október 6-ika, a magyar 1848/49-es tábornokok kivégzésé. Pedig a magyar nemzetet elnyomni lehet, de végleg leigázni nem.

Megölték az »aradi tizenhármat« a nemzet legdicsőbb hőseit. De hiszen sok vértanúja volt már ennek a maroknyi nemzetnek! Ezzel csak önmaguknak ártottak, mert a dicső »tizenháromra« gondolva a magyar kitartó munkára lelkesül s dolgozik a régi rendszer megdöntésén, Magyarország teljes függetle- nitésén.

Helytelen felfogás mondja azt, hogy az ifjúság nak semmi köze a politikához. Igenis van köze. Hiszen a gondolkozó embernek mindenről szabad véleményt alkotnia, ami csak van széles e világon. Már az ifjúságnak részt kell vennie a politikában, nem tettleg ugyan, de úgy, hogy figyelemmel kisérve a politikai eseményeket, megalkossa magának az elveket, melyek alapján fog állani s küzdeni, ha majd az állampolgárok sorába lép.

Nemzetünk még most sem teljesen független. De azt hiszem, hogy a mai ifjúság ha férfi kort ér, eleget fog tenni a költő azon szavainak: Legyen minden magyar utód különb ember, mint apja volt. Akkor a haza újra visszanyeri teljes függetlenségét és a nemzeti alapon kiépített magyar állam keretei között gazdaságilag is jólétet fog élvezni e haza minden munkás fia.

Tehát munkára fel!

Dorothea egyesület győrvidéki körének alapilója és elnöke volt. Gyógyíthatatlan betegség vitte korai sírjába, emberi tudomány nem volt többé képes rajta segíteni. Szellemy Geyza kir. bánya főmérnök neje Pataky Gabriella testvérét gyászolja az elhunytban. A fővárosban úgymint Győröt is, hova a halottat nyugvó helyére szállították a részvét impozáns módon nyilatkozott meg. A halálesetről kiadott gyászlapok következők: Szellemi Gézáné szül. Pataky Gabriella és férje Szellemy Géza a maguk, valamint az alulírottak és az összes rokonság nevében mély fájdalomtól sújtva tudatják, hogy szeretett, felejthetetlen testvére, illetőleg sógornője és rokonuk sárospataki Pataky Irma a győri állami tanitónőképző-intézet igazgatója Budapesten, folyó évi október hó 5-én reggeli 7 órakor, életének 49- ik évében, rövid szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után az Urban jobblétre szenderült. A drága halott hült tetemei folyó hó 6-áft délután 3 órakor fognak a vörös keresztegylet budai Erzsébet-kórházának halottasképolnájában, a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és Győrött folyó hó 7-én délután l/a4 órakor az állami tanítóképző-intézetben tartandó újólagos beszentelés után az ottani temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat kedden, folyó hó 8-án reggeli 9 órakor fog a győri plébániatemplomban a Mindenhatónak bemutattatni. Budapesten, 1901. október hó 5-én. Áldás béke poraira! Id. Bársony János nagybátja. özv. gridi Papp Máténé nagynénje. Bársony István, Dr. Bársony János, özv. Varságh Gusztávné szül, Bársony Aranka, Uléssy Gyuláné szül. Bársony Irma, Dr. Kenézy Gyuláné szül. Bársony Luiza, Kiss Emilné szül. Bársony Sarolta, Dr. gridi Papp Imre és neje, gridi Papp Mariska unokatestvérei. Szellemy László sógóra. Szellemy Ida sógornője — A győri állami tanitónőképző-intézet tanári testületé benső fájdalommal jelenti, hogy sárospataki Pataky Irma a Mária Dorothea-Egyesület Győri Körének elnöke, a Győrvidéki Tanitó-egylet tiszteletbeli tagja, stb., folyó hó 5-én Budapesten, a halotti szentségek ájtatos felvétele után, gyors lefolyású betegség következtében meghalt. A feledhetetlen és érdemes elhunytnak hült teteme folyó hó 7-én (hétfőn) délután 4 órakor az állami tanitónőképző-intézetben tartandó újólagos beszentelés után fog a róm. kath. egyház szertartásai szerint örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise áldozat folyó hó 7-én (hétfőn) délelőtt 10 órakor fog a benezések templomában a Mindenhatónak bemutat atni. Győr, 1901. október hó 6-án. Áldás és béke hamvaira! — A Mária-Dorothea-Egyesület Győrvidéki Köre fájdalommal jelenti sárospataki Pataky Irma a győri állami tanitónőképző-intézet igazgatójának, a Mária-Dorothea-Egyesület Győrvidéki Köre alapítójának és elnökének folyó hó 5-én Budapesten történt gyászos elhunytát. Az érdemes elhunytnak hült teteme f. hó

7-én délután 4 órakor fog az áll. tanitónőkéző-intézet- ből a róm. kath. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Győrött, 1901. október 6. Nyugodjék békével! — A »Győrvidéki Tanítóegyesület« Elnöksége meghatottan tudatja, hogy sárospataki Pataky Irma az áll. tanitónőképző igazgatója stb., a »Győrvidéki Tanítóegyesület« tiszteletbeli tagja Budapesten meghalt. Nincs hatalmunk, hogy lelkét visszakérjük s magunkhoz idekössük. Csak a koporsóját 'ékesíthetjük már; halála napját írhatjuk veszteségeink sorába; s végre vigasztalást kérhetünk az Alkotótól s átnyújthatjuk a sajgó szivekre. Temetése f. hó 7-én, hétfőn délután 4 órakor lesz az áll. tanitónőképző-intézetből. Győr, 1901. október 6. A békesség és a szeretet angyalai őrködjenek nyugodalma fölött!

Aranybánya. A karácsonyi könyvpiaezon „Aranybánya“ czimmel nagy terjedelmű, magyaros és modern regényem jelenik meg. A regény két kötetre oszlik és a két kötet terjedelme több mint 33 nyomtatott iv. Kérem, segítse elő azt, hogy munkámat csupán kevés anyagi áldozat árán adhassam ki; arra nem is akarok számítani, hogy az erkölcsi sikeren kívül egyéb jövedelme is legyen regényemnek, amely a mai viszonyokhoz mérten szokatlan és vakmerő terjedelmű, szokatlan és tán ósdi meseszövésü is. Régi irók — a kiket egykor imádott a közönség — írták meg regényeiket ily nagy terjedelemben. Regényem kiadásánál a közönség azon rétegére számitok, a mely még szeret olvasni a téli hosszú estéken és gyönyörűségét találja az olyan meseszövésben is, a melyben nincsenek disznóságok. Az „Aranybánya11 előfizetési ára négy korona.'A megrendeléseket kérem a »Budapest« kiadóhivatalába Budapestre, Sarkantyus-uícza 3. szám alá intézni. A megrendelések, ha már ebben a hónapban érkeznek is, azonnal elintéztetnek, a könyvet nyomban elküldjük. Budapesten, 1901. szeptember hónapban. Krúdy Gyula. Gyűjtők 10 példány után tiszteletpéldányt kapnak.

A budapesten tartózkodó »Nagybányai Ifjak Köre« az előző évek hagyományainak hódolva e hó 5 én szombaton este tartotta alakuló tisztújító közgyűlését a belvárosi »Sas-kör«-ben. A tagjaiban uj, fiatal erőkkel megnagyobbodott kör hosszú távoliét után vidám hangulattal gyűlt egybe, hogy újból megválaszsza hivataláról lemondott tisztikarát, mely a következőképpen alakult meg: Elnöknek újból közfelkiáltással a volt elnök: Nagy Gábor, alelnöknek : Thurzó Ferencz, titkárnak: Gyirászin Sándor, főjegyzőnek: Hoffman József, pénztárnoknak: Máyer Károly, ellenőrnek: Csiky József, választattak meg. Választmányi rendes tagok lettek: Kontz Endre, Kerekes Sándor, Schvartz Illés, Gyirászin László, Neubauer Ferencz, póttagok pedig : Gerber Jenő és Schvartz Ernő. Megalakulván az uj tisztikar, első kötelességének ismerte az augusztus 4-én tartott hangverseny szereplői mindegyikének jegyző-